Az emberkereskedelem az egyik legsúlyosabb bűncselekmény típus napjainkban. Az emberkereskedők olyan cselekményekre kényszeríthetik az áldozatokat, amelyek amellett, hogy akár bűncselekménynek is minősülhetnek, teljes mértékben kiszolgáltatottá, sebezhetővé teszik az áldozatokat. Ilyen cselekmények lehetnek a prostitúció vagy egyéb szexuális cselekmények, munkacélú kizsákmányolás (akár külföldön, szervezett módon, megtévesztéssel elkövetett bűncselekmény), csicskáztatás, ház körüli munkára kényszerítés, uzsora-csapda.

Az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének (Palermói Egyezmény) az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló Jegyzőkönyve (Palermói Jegyzőkönyv) értelmében az emberkereskedelem:

„Személyek toborzását, szállítását, eladását, elrejtését vagy átvételét jelenti fenyegetés, erőszak vagy a kényszer más formáinak alkalmazásával, rablás, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy a védekezésre képtelen állapottal való visszaélés, vagy anyagi ellenszolgáltatás vagy előnyök adásával vagy elfogadásával annak érdekében, hogy kizsákmányolás céljából elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik. A kihasználásnak magában kell foglalnia legalább a mások prostituálásának kihasználását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, kényszermunkát vagy szolgáltatásokat, rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot, mások leigázását vagy emberi test szerveinek tiltott felhasználását”.

Magyarország forrás-, tranzit- és kisebb mértékben célország az emberkereskedelem számára. Az európai uniós statisztikák szerint az Európai Unió területén szexuális célú emberkereskedelem-áldozataként azonosított magyaroknak 64 százaléka gyermek, a gyermek áldozatok 7,4 százaléka 11 éven aluli.

Emberkereskedelem esetén különbséget kell tenni a munkacélú kizsákmányolás és a szexuális kizsákmányolás között, mivel eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, és eltérő megoldási stratégiát kívánnak.